Volt idő,
mikor nem mondhattam ki olyat
amit még nem éreztem.
Te nem bántad, és vártál rám türelmesen
Volt idő,
mikor a szavak már elfogytak, csak maradtak
a kopott hétköznapok, és a néma üresség.
Te nem bántad és vártál rám türelmesen.
Volt idő,
mikor láttam arcodon a fohászt,
de én csak menekültem a könnyeid elől.
Te nem bántad és vártál rám türelmesen.
Volt idő,
mikor már éreztem, hogy rád találtam
de még nem mondtam ki elégszer.
Te nem bántad és vártál rám türelmesen.
Most itt van az idő
mikor el kell mondjam, élni már
nem tudok nélküled, szeretlek.
Én megbántam, és várok rád türelmesen, hogy megbocsáss.
